A következő 13 terápiás tanács mindegyike egy ember életét teljesen megváltoztatta:

Mivel mindannyian megpróbáltunk megbirkózni a nehéz, bizonytalan és szorongást keltő utóbbi évekkel, a terápia felbecsülhetetlenebbé vált, mint valaha. Természetesen a terápia mindig felbecsülhetetlen értékű, nem csak globális problémák esetén. Ez egy hihetetlenül hasznos eszköz, amelyet mindenkinek meg kell fontolnia, ha úgy érzi, hogy szüksége van egy kis segítségre az érzelmi és mentális egészségének rendezésében és feldolgozásában (bár nem mindenki fér hozzá a megfizethető terápiához, ami szintén egy olyan probléma, amellyel sürgősen foglalkozni kell).

 

Az egyik szép dolog abban, hogy egyre több ember jár terápiára és nyíltan beszél róla, az, hogy ez lehetővé teszi számunkra, hogy megosszuk azokat a nagyszerű tanácsokat, amelyeket a foglalkozásokról magunkkal vittünk. Ha megtanultál egy hasznos dolgot, amely hatalmas változást hozott az életedben, természetes, hogy a barátaiddal is szeretnéd megosztani ezt a gazdagságot. Néhány lecke egyszerűen túl jó ahhoz, hogy ne adjuk tovább.

 

Hogy megkönnyítsük ezeknek az értékes ötleteknek a cseréjét, megkértük az embereket, hogy osszák meg a legjobb leckéket, amelyeket a terápia során tanultak. 

 

Következzenek azok a tanácsok, amelyek szerintük a legnagyobb változást hozták az életükben…

 

„Éppen egy házasságomnak vetettem véget. Az a személy, akihez hozzámentem, nem volt különösebben kedves, és azt akarta, hogy sok mindent megváltoztassak az életemben, és sok elég alapvető dolgot magammal kapcsolatban. A lelkem mélyén tudtam, hogy ez nem elfogadható dinamika egy kapcsolatban, de nagy bűntudatot is hordoztam magamban, amiért véget vetettem a kapcsolatnak, mert voltak dolgok, amiken nem tudtam vagy nem akartam változtatni.

 

A terapeutám segített megérteni, hogy ezeknek a változtatási kéréseknek sokkal több köze volt a saját bizonytalanságukhoz és változtatási vágyukhoz, mint hozzám. Hatalmas megkönnyebbülést és békét éreztem ezt az útmutatást követően. Nem hibáztattam többé magamat, mert tényleg nem az én hibám volt az egész. Az illetőnek, akitől elváltam, valóban szüksége volt és megérdemelte volna a saját terápiáját, csak nem volt hajlandó megkeresni azt.” -Nóri, 33 éves

 

„Ezt nemrég kaptam a terapeutámtól, mert aggódtam, és előre láttam, hogy mi minden romolhat el egy nagy költözés előtt az ország másik végébe. Boldog voltam és izgatott a változás miatt, de hagytam, hogy az összes dolog, ami miatt aggódhattam, megakadályozza, hogy együtt üljek a pillanat boldogságával és élvezzem azt. Azt mondta: „Ha boldog vagy, légy boldog”. Megfogadtam ezt a tanácsot, és arra törekedtem, hogy jobban éljem meg a pillanatot, és arra koncentráljak, hogy értékeljem azt, amim van, és a boldogságot, ami most van, ahelyett, hogy az aggodalmak, hogy mi történhetne, elhomályosítanák a boldogságomat.”” -Zita, 31 éves

 

„A legjobb lecke, amit a terápia elmúlt néhány hónapja alatt megtanultam, hogy ott találkozzak az emberekkel, ahol éppen állnak a barátságok terén. Csak akkor tegyél bele annyi erőfeszítést, amennyit kapsz, amikor észreveszed, hogy a mérleg nyelve átbillen, hogy soha ne érezd úgy, hogy sokkal többet törődsz egy barátsággal, mint a másik ember. Ez a tipp segített nekem abban, hogy kevésbé fektessek bele olyan barátságokba, amelyek nem viszonozzák, így azokra a barátokra tudok koncentrálni, akik ugyanúgy törődnek velem, mint én velük. Segít abban is, hogy ne hibáztassam magam minden rosszul sikerült barátságért.” -Ivett, 20 éves

 

„Az a dolgom, hogy hiteles és őszinte legyek azzal kapcsolatban, aki vagyok, és hagyjam, hogy mások is megtapasztalják a saját élményeiket. Nekik szabad úgy érezniük, ahogy ők éreznek, nekem szabad úgy érezni, ahogy én érzek. Az ő reakciójuk nem rajtam múlik. Ez hasznos volt a szüleimnél, különösen idén, amikor kiderült, hogy egy lánnyal járok. Ez a tanács, és általában a terápia segít kezelni a szorongásomat azzal kapcsolatban, hogy mit éreznek ezzel kapcsolatban. Nem az én dolgom kezelni.” -Tímea, 31 éves

 

„A terápia megtanított arra, hogy a problémáim nem olyan végzetesen egyediek, mint ahogyan azt gondoltam. Sokan ugyanolyan dolgokon mennek keresztül, és ugyanolyan gondolkodásmóddal rendelkeznek, mint én, amit nagyon megnyugtatónak találtam. Azt hiszem, volt ez a téves gondolatom, hogy a dolgok, amiken keresztülmegyek, csak rám jellemzőek, és hogy senki másnak nem kell ugyanezekkel a dolgokkal megküzdenie, és aztán rájöttem, hogy ezek lényegében csak az emberi tapasztalat olyan aspektusai, amelyeken nagyon sok ember megy keresztül, és ettől kevésbé éreztem magam egyedül, és sokkal „normálisabbnak”.” -Krisztina, 31 éves

 

„Az egyik leghasznosabb dolog, amit a terapeutám mondott nekem egy hihetetlenül fájdalmas szakítás után, az volt, hogy szabad gyászolnom azokat az embereket, akik még mindig az életemben vannak. Ez a szakítás különösen azért volt nagyon nehéz számomra, mert nem arról van szó, hogy már nem szerettük egymást, de eljutottunk egy olyan pontra az életünkben, amikor rájöttünk, hogy a jövőnk egyszerűen nem összeegyeztethető. Beszéltünk a házasságról és a gyerekekről, és hirtelen ez már nem jött össze nekünk. Azért is volt nagyon szörnyű, mert együtt dolgoztunk, így még mindig minden egyes nap látnom kellett őt. Úgy kellett tennem, mintha jól lennék, miközben valójában belül összetörtem.

 

A terapeutám azt mondta, hogy szánjak időt arra, hogy meggyászoljam azt az életet, amit elképzeltem magamnak, hogy gyászolhatok egy olyan ember elvesztése miatt, aki még mindig él. Néha az ember nem csak a halál útján veszíti el az embereket. Néha egy barátság megváltozik vagy egy kapcsolat véget ér, de az illető tovább él, és talán még az életedben is marad. Az, hogy megengedtem magamnak, hogy meggyászoljam ezt a veszteséget, segített lezárni a dolgokat.” -Eszter, 31 éves

 

„Ezt a leckét akkor tanultam meg, amikor a házasságom véget ért. Belekeveredtem a vitákba, és részt vettem, amikor a férfi verbálisan agresszívvá vált, mert azt hittem, hogy meg tudom változtatni a véleményét, vagy rávehetem, hogy belássa az én álláspontomat. Ezek a viták eszkalálódtak, és mivel ő verbálisan agresszív volt, végül beadtam a derekam, és nyomorultul éreztem magam, depressziós lettem, és a végén időt (vagy alvást) vesztegettem arra, hogy a következő alkalomig próbáljam túltenni magam a vitán.

 

A tanácsadóm látta a mintát, és azt javasolta, hogy ne benne vegyek részt, amikor dühös (változtassam meg a viselkedésére adott reakciómat), és csak akkor beszéljem meg a dolgokat, amikor már nyugodt, vagy amikor van valaki ott. Miután megváltoztattam a reakciómat, a viták nem eszkalálódtak. Ahogy egyre kényelmesebbé váltam, képes voltam határokat szabni. Ezt a taktikát állandóan alkalmazom a személyes kapcsolatokban, de szakmailag is nehéz emberekkel foglalkozom. Segít abban, hogy ne legyek annyira reaktív, mint korábban, és hogy alternatív ötletekkel álljak elő, amelyekre talán fogékonyak lesznek”. -Csongor, 59 éves

 

„A terapeutám érvényesítette, hogy van oka annak, hogy miért úgy érzek, ahogyan érzek – eléggé, ha bármiről van szó. És ennek birtoklása és a felette való hatalom megszerzése az első lépés az említett érzések feletti irányítás átvételéhez.

 

Számomra ez volt a legnagyobb segítség, amikor a randizásról, vagy annak hiányáról volt szó. Annak elfogadása és megértése, hogy miért törődöm ennyire, segített abban, hogy lazítsak a gyeplőn. Könnyebbé tette, hogy megbeszéljem azokkal, akikre úgy éreztem, hogy ez hatással van (a szüleim és a nagyszüleim), és rájöttem, hogy nagyobb ügyet csináltam belőle, mint gondoltam, hogy további nyomást helyeztem magamra, hogy alkalmazkodjak mások érzéseihez, szemben azzal, hogy csak arra koncentráljak, amit én irányíthatok: hogy én hogyan érzek ezzel kapcsolatban.” -Ádám, 31 éves

 

„A legjobb dolog, amit eddig a terápiából magammal vittem, az az, hogy a nemet mondás mindig egy lehetőség. Ez olyasvalami, amivel nagyon küzdök, különösen a szakmai életemben, mert ez komoly túlterhelést, kudarc- és elégtelenségérzetet okozhat. De az, hogy megtanultam, hogy az emberek nem utálnak automatikusan azért, mert nemet mondok, nagyon sokat segített. Szintén kapcsolódóan: Én vagyok a felelős azért, hogy tartsam a határokat, amelyeket én akarok megszabni. Nem várhatom el másoktól, hogy csak úgy tiszteletben tartsák őket, ahogy én teszem másokkal – ami őrjítő, mert mindent megteszek azért, hogy tiszteletben tartsam mások határait, még akkor is, ha ez nekem kellemetlenséget okoz”. -Fanni 31 éves

 

„Ezt a leckét sokáig tartott megtanulnom. Az eljegyzésem felbontása után kezdtem el a terápiát, mert nagyon nehezen tudtam feldolgozni a dolgok végét. Abban az időben a fő prioritásommá tettem, hogy „boldog legyek”, és tele zsúfoltam a napjaimat, hogy megpróbáljam magam arra kényszeríteni, hogy jól érezzem magam. Amikor volt egy napom, amikor nem éreztem magam boldognak, pánikba estem, és elkezdtem azt gondolni, hogy az életem megint darabokra hullik, vagy hogy ez a bizonyíték arra, hogy arra vagyok ítélve, hogy szerencsétlen legyek.

 

A szomorúságomat és az életem nem túl jó részeit a kudarc bizonyítékának tekintettem. Hosszú időbe telt, amíg a terapeutám segített felismerni, hogy a szomorúság az élet része. Mindenki megtapasztalja. Nem kudarcot jelent. Valójában semmi mást nem jelez, mint hogy ember vagy, és egy teljesen emberi érzést élsz át. Most már megengedhetem magamnak, hogy rossz napjaim legyenek, vagy hogy néha szomorú legyek, és elfogadom azt olyannak, amilyen. Nem próbálom magam arra kényszeríteni, hogy másképp érezzek. Nem aggódom amiatt, hogy az az egy nap szomorúság mit mond az életem egészéről. Most már csak tudomásul veszem a szomorúságot, és hagyom, hogy elmúljon. Ez annyi békét hozott nekem!” -Laura, 29 éves

 

„Ez volt a legegyszerűbb, de legjobban alkalmazható útmutatás, amit a terápia során kaptam. Amikor először kezdtem szorongani, megkérdezték tőlem, hogy ‘Nos, mitől szorongsz?’. Gyakran nehéz azonosítani, és a szorongás különböző módon nyilvánul meg. Úgy tapasztaltam, hogy a szorongásom akkor lángol fel, amikor nem a számomra fontos értékek alapján élem az életemet – olyan értékek, mint a család, a testi/mentális/érzelmi egészség, a természet/környezet, az anyagi felelősségvállalás, valamint a felelősségteljes és megbízható munkavégzés. Az értékeim meghatározása és az, hogy minden döntésemet ezek alapján hozom meg, jó iránymutatást és ellenőrzési pontot adott ahhoz, hogy mindig a számomra fontos dolgokat tegyem, és elkerüljem azokat a dolgokat, amelyek rontják a szorongásomat. A naplózás is nagyon sokat segített abban, hogy megértsem a szorongásomat, és könnyebben tudtam értékalapú döntéseket hozni.” -Katalin, 29 éves

 

„Elmondhatod nekik a tiédet, aztán ők azt csinálnak vele, amit akarnak, és cserébe felállíthatják a saját határaikat. Ha valaki nem tartja tiszteletben a határaidat, akkor rajtad áll, hogy kivonod magad abból a helyzetből. És ugyanígy, ha valaki más szab határt, azt tiszteletben kell tartanod, és el kell fogadnod, hogy nem tudsz rajta változtatni. Ez a lecke nagyon felszabadító volt számomra, és segített abban, hogy jobban megfogalmazzam, mik a saját határaim. És megértettem, hogy ha valaki nem tartja tiszteletben őket, akkor van lehetőségem arra, hogy elsétáljak.” -Éva, 33 éves

 

„Valószínűleg a legfontosabb lecke, amit a terápia során megtanultam, az az, hogy értékelhetem mindazt, amit a családom tett, ami lehetővé tette, hogy ott legyek, ahol most vagyok, miközben a saját utamat is kovácsolhatom bátortalanul, és élhetek azok szerint az értékek szerint, amelyeket én vallok, ők pedig nem. Ez a két dolog megfér egymás mellett; nem kell az egyiket választanom a másik helyett. Ennek megtanulása és emlékezetemben tartása jelentősen javította a családtagjaimmal való kapcsolataimat. Megtanított arra, hogy ne várjak el olyan dolgokat, amiket ők nem tudnak megadni, és arra összpontosítsak, hogy szeressem és értékeljem azt, amit ők tudnak.” -Sára, 29 éves