Egy nap Buddha egy gyűlést tartot, amire egy férfi dühösen lépett be. Úgy gondolta, hogy Buddha valami rosszat tesz. Hatalmas tömeget vonzott, és az emberek csak úgy odamentek hozzá meditálni.
A férfi nyugtalan üzletember volt, és úgy találta, hogy a gyermekei Buddhával töltik az idejüket, amikor foglalkozhatnának az üzlettel, több pénzt kereshetnének, és biztosíthatnák a megélhetésüket. Úgy érezte, hogy a napjukból négy órát olyasvalaki mellett ülve tölteni, akinek a szeme mindig csukva van, teljes időpocsékolás. A családapa ezért nagyon feldúlt volt, és így szólt: “Megtanítom ezt az embert a leckére”. Ezért haraggal a szívében, magabiztosan odasétált Buddhához.
Ahogy közeledett Buddhához, minden gondolata eltűnt, de a benne lévő harag nem oszlott el. Remegett, és szótlannak találta magát. Mivel képtelen volt szavakkal kifejezni az érzelmeit, egyszerűen leköpte Buddha arcát.
Buddha viszont csak mosolygott. A vele együtt ülő tanítványai dühösek voltak. Reagálni akartak és ugrásra készen álltak, de Buddha ezt nem engedte meg nekik. Egyszerűen nem tudták elhinni, hogy valaki ilyen elítélendő módon viselkedhet Buddhával, de nem tudtak semmit sem mondani, és ez a férfi sem maradhatott tovább. Észrevette, hogy tette nem váltott ki semmilyen reakciót a körülötte állókból, és a Buddha csak mosolygott viszonzásul. Néhány perc múlva azt gondolta: “Ha tovább maradok fel fogok robbanni a dühtől.” Így hát elsétált.
Miután hazatért, nem tudta kitörölni a mosolygó Buddha képét a fejéből. Életében először találkozott valakivel, aki ilyen rendkívüli módon reagált egy ilyen tiszteletlenségre. Egész éjjel nem tudott aludni, és reggelre az egész teste átalakult.
Remegett, reszketett. Úgy érezte, mintha a világa összeomlott volna. Ezért másnap felkelt, visszament hogy Buddha előtt leboruljon, és így szólt: “Kérlek, bocsáss meg nekem. Nem tudtam, hogy mit teszek.” Mire Buddha így válaszolt: “Nem tudok megbocsátani neked”.
Mindenki, beleértve Buddha tanítványait is, teljesen megdöbbent ezen a reakción. Buddha egész életében könyörületes volt. Mindenkit elfogadott az ásramjába, függetlenül a múltjától, és most azt mondta ennek az üzletembernek, hogy nem tudja megbocsátani a viselkedését.
Buddha körülnézett, és mindenkit sokkos állapotban talált. Ezért elmagyarázta: “Miért kellene felmentést adnom neked, amikor nem tettél semmit? Mi rosszat tettél, amiért felmentést kellene adnom a viselkedésedért?” Az üzletember így válaszolt: “Tegnap eljöttem erre a gyűlésre, és dühömben arcon köptelek. Ugyanaz a személy vagyok.” Buddha azt mondta: “Az a személy már nincs itt. Ha valaha is találkozom azzal a személlyel, akit leköptél, megmondom neki, hogy bocsásson meg neked. Nekem is és annak a személynek is, aki ebben a pillanatban itt van, csodálatos vagy. Semmi rosszat nem tettél.”
Tudod, az igazi megbocsátás az, amikor megbocsátasz valakinek, és az a valaki nem is tudja, hogy megbocsátást kapott. Annak a személynek nem kell bűntudatot éreznie a tette miatt.
Ez a helyes megbocsátás. Ha megbocsátasz valakinek, de folyamatosan emlékezteted a hibájára, és állandóan bűntudatot ébresztesz benne, akkor valójában egyszerűen még nem bocsátottál meg neki. A bűntudatnak önmagában elég büntetésnek kellene lennie az ember számára. Köszönöm, hogy elolvastad és maradj áldott.
