Az emberi élet alapvető természeténél fogva rejtélyes. De mi tesz teljessé valakit? Ami pedig ennél is fontosabb kérdés: milyen szakaszai vannak az életnek, és hogyan befolyásolják a világról és általában az emberi életről alkotott képünket? A kiváló pszichológus, Carl Gustav Jung szerint életünk során 4 érzékelésváltási szakaszon megyünk keresztül.
Mi ez a 4 életszakasz?
Jung vette észre először ezeket a különböző életszakaszokat, amelyek hatalmas változást hoznak az ember mindennapjaiba, gondolkodásmódjába, és gyökeresen megváltoztatja az adott személy életét, valamint a felfogását arról, hogy milyen célt szolgál a világban. Nézzük…
1. Az atléta szakasz
Az atléta fázis az a bizonyos időszak, amikor túlzottan tudatában vagyunk a fizikai megjelenésünknek.
Ez az a pszichológiai állapot, amikor jobb fizikai teljesítményekre törekszünk, mint például jobb külső megjelenés, kinézet, vonások stb.
Az ilyen viselkedés fő oka ismeretlen, de úgy vélik, ahogyan maga Jung is javasolta, hogy ez közvetlen következménye azoknak a jelentős fiziológiai változásoknak, amelyeken a tinédzserkor és a korai serdülőkor során megyünk keresztül. Éppen ezért ez a bizonyos fázis általában akkor következik be, amikor még nem vagyunk felnőttek.
2. A harcos szakasz
Ez a második fázis, amely általában az atléta fázist követi, de nem feltétlenül kell, hogy kövesse. Ez az, amikor elkezdünk szakmai célokat kitűzni, és ellenőrző listákat készítünk a tennivalókról. Ez a középiskolás korunktól kezdődik, és addig tart, amíg el nem érünk egy kívánatos pozíciót a cégnél, ahol dolgozni fogunk.
Ebben a fázisban az elménk arra csábít minket, hogy a legjobb változatát adjuk önmagunknak az anyagi világban. Magasabb rangokra, jobb felszereltségre, társadalmi státuszra, tiszteletre és több vagyonra vágyunk, mint a társaink.
Alapvetően minden anyagi sikerre törekszünk ebben a harcos fázisban, amiről csak álmodhatunk. Harcosként küzdünk azért, hogy valami jobbá váljunk, és idővel jobban érezzük magunkat.
Ez a törekvés egészen a középkorig leköti az embert. Végül ez alakítja ki fizikai, mentális és társadalmi kondicionálásunkat, így címkézve meg a sikeres ember társadalmilag elfogadott definícióját.
3. A kijelentés szakasza
És ekkor jön a fordulópont. Az állítás fázis talán az elválasztó a spirituális fázis és a harcos fázis között. Nevezhetjük pszichológiai serdülőkornak is, mivel fokozatos átmenetet jelent a kevésbé érett harcos és sportoló szakaszból az érzelmileg érettebb szellemi szakaszba; hasonlóan ahhoz, ahogyan a serdülőkorunk katapultál minket a felnőttkor éveibe. Ebben a szakaszban felismerjük az ürességet, amely kísértésként vár ránk.
Ilyenkor a következő kérdések merülhetnek fel az emberben: “mit értem el önmagamon kívül?”. “Mit tettem másokért/társadalomért/emberiségért?”, “Több vagyok-e, mint amit ezekben az években elértem?”.
Ez a mentalitásváltás általában akkor következik be, amikor együttérzővé válunk másokkal szemben. Amikor a lelkünk belefárad az anyagi gondokba, elkezd elgondolkodni valamin, ami túlmutat a kereskedelmi nyereségek világán, és elkezd önzetlen vonalakon gondolkodni. Átmeneti fázisként ez végül átvezet minket a következő szakaszba, azaz a spirituális, szellemi szakaszba.
4. A spirituális, vagy szellemi szakasz
Ez az a pont az életünkben, amikor hajlamosak vagyunk feladni minden krónikus földi elfoglaltságot. A valóság délibábja ebben az időszakban összetörik, és elménk az érzékelés egy teljesen új műfajával ismerkedik meg.
Ebben a szakaszban hajlamosak vagyunk megkérdezni: “Mi az életem célja?”. “Tényleg boldog vagyok mindazzal, amit elértem?”, “Több vagyok, mint amit elhitettek velem?”. “Mi a boldogság valódi természete?” “Ha az anyagi javak nem voltak képesek betölteni a lelkemben lévő ősi üreget, akkor hol találhatok békét és elégedettséget?”
A spirituális szakasz rádöbbent bennünket, hogy végső soron semmi sem számít. A faj, a nem, az osztály, a pénz, a státusz, a hatalom stb. mind-mind a felszínesség múló epifániáira süllyed. Egyikük sem hordoz semmilyen belső értéket vagy értelmet, amely célt adna az életnek, amiért érdemes küzdeni, nemhogy elégedettséget adna. Ezek mind az elégedetlenség és a nyomorúság nagy tüzének tüzelőanyagai.
Életünknek ezen a pontján ismerjük fel az anyagi világ hiábavalóságát, és azt, hogy miért kell felnéznünk az ősök bölcs szavaira, hogy felismerjük az emberiség igazi célját.
facts
