Az okos ember szinte mindent tud, kivéve azt, ami előnyös lehet a számára. Egy boldog ember pontosan tudja, mi a legjobb neki. ” Időnként az intelligencia számos problémát okozhat. Íme 9 ok, amiért rengeteg magas intelligenciájú embernek túl nehéz megtalálnia a boldogságot:
1. Az intelligens emberek túlzottan magasra teszik lécet.
Az sosem baj, ha valakinek nagy elvárásai vannak. Ez lehetővé teszi, hogy ne térjen le a boldogsághoz és a sikerhez vezető útról. A túl magas elvárások viszont problémát jelenthetnek.
Az intelligens emberek általában tudják, mit várnak az életből, és megtagadják, hogy kevésbé elégedetten „kiszálljanak”. Sőt, magas elvárásaik az élet minden területére érvényesek: munka, kapcsolat, életcélok.
Valójában az ilyen követelményeknek hihetetlenül nehéz megfelelni. Ezért az okos embereket állandóan kísérti csalódás érzése saját eredményeik vagy a munkájuk során, amely nem teszi lehetővé számukra a továbblépést. A magukkal szemben támasztott túl nagy követelményeik szintén jelentős hatással lehetnek másokkal fennálló kapcsolataikra.
2. Az intelligens emberek gyakorta képtelenek elfogadni a dolgokat olyan formában, mint amilyenek azok valójában, és arra koncentrálnak, amilyen ideálisnak lennie kellene.
Ha valaki megtapasztalja a boldogság állapotát, akkor az elméje általában maximálisan a jelenben van. A figyelme ebben az esetben maximálisan rá van hangolva arra, ami most történik vele.
3. Az intelligens emberek nem tudják, hogyan szerezzenek megelégedést a jelen pillanattól, mert rendszeresen próbálnak valamilyen értelmet keresni.
Egy túlságosan intelligens embernél a tudás elsőbbséget élvez a tudatosság felett. Elméje nem képes elégedettséget szerezni a jelen pillanatból: hozzátesz vagy kivon belőle, finomítja vagy újrafogalmazza, megérti vagy értelmezi, csupán valahová távolba meredve néz rá, és így tovább. Az elme megpróbálja „szerkeszteni” az aktuális pillanatot, és értelmet keresni benne, mert önmagában az adott pillanat nem elég.
Az elégedetlenség kétségbeesett munkára kényszeríti az elmét, amely lehetővé teszi számára az összes felhalmozódott információ és emlék megszerzését, felidézését, ami lehetőséget ad arra, hogy ezt a pillanatot még jobbá tegye.
És ezen folyamat során az elme türelmetlenül, kétségbeesetten vagy zavartan viselkedik, mert munkája elégteleneknek bizonyul, vagy semmi sem megfelelő. És mivel jelenlegi erőforrásai nem elégségesek, még tovább dolgozik: olvas, ír, keres az interneten vagy csak gondolkodik.
4. A boldogság maga az elme, amely megnyugtat; az intelligencia olyan elme, amely nem hajlandó megnyugodni.
A boldog megelégszik annyi ésszel, amennyi neki van. Egy ilyen ember nem a jelen megváltoztatására törekszik; egyszerűen elfogadja olyannak, amilyen, és a körülmények alapján jár el. A túl okos ember pont ellenkezőleg tesz, nem könnyű neki elégedettnek lenni, így soha nem fogja megérteni, miért olyan boldog az elme, és magát fogja hibáztatni ezért.
5. A legtöbb intelligens ember folyamatosan megszállottja valaminek.
A kiemelkedően intelligens személyek hajlamosak mindent rendszeresen elemezni és kutatni a kimerültségig. Bármely döntés meghozatala előtt mérlegelniük kell az előnyöket és hátrányokat. Ez a tendencia gyakorta depresszióhoz vezet. Sőt, a kínzó kérdéseikre adott válaszok nemcsak kellemetlenek és csalódást okozhatnak, de romboló hatással lehetnek magára a gondolkodóra is.
„Az intelligencia legmagasabb alakja az értékelés nélküli megfigyelés képessége. ”
Dzsiddu Krishnamurti
6. Ha a tevékenységük eredménye a vártnál rosszabb, az okos emberek mély csalódást éreznek.
Kijelenthető, hogy ugyanolyan tettek után sosem fog egyforma, sablonos eredmény bekövetkezni: az okos emberek túlzottan is hisznek az intelligencia erejében és annak képességében, hogy megjósolják a cselekedeteik következményeit.
7. Állandó és könyörtelen önkritika.
A legtöbb intelligens ember meglehetősen alacsony önértékeléssel rendelkezik, és ennek oka az állandó kritika, amelyet önmagukkal szemben gyakorolnak. Nem tudják elfogadni hiányosságaikat, mivel úgy tartják, hogy meg kell felelniük a legmagasabb követelményeknek. Ezért vannak gyakorta komor lelkiállapotban.
8. A lét mélyebb szintjét keresik.
A legtöbb intelligens ember meg tudja különböztetni a jót a rossztól, ugyanakkor nem képes elfogadni a rossz emberi tulajdonságokat, vagy túlzottan szigorúan viszonyul hozzájuk. A rideg valóság tudata fájdalommal tölti el, és állandó nyomás alatt tartja őket, mivel a legtöbb okos ember elsősorban magába néz.
Nem élhetnek állandó mérlegelés és az eredmények értékelése nélkül, ez a 2. természetük. A kiemelkedően intelligens emberek igencsak kritikus aggyal rendelkeznek, amely rendszeresen kérdéseket tesz fel és szorongást kelt.
9. Az intelligens emberek kínosan érezhetik magukat a társaságban.
A hétköznapi emberek gyakran kihasználják azt a tényt, hogy az okos emberek nem alkalmasak a társadalmi életére. Ezért a magas IQ-val rendelkezők gyakran éles kritikai észrevételeknek vannak kitéve, és az átlagos gondolkodású emberek pont ebben az időben ünneplik a „győzelmet”.
bidista
