Volt valaha egy fiatal fiú, aki mint sokan az ő korában, szeretett lógni a barátaival és nézni az elhaladó felhőket a kék égen, hallgatni a madarak csicsergését…
De volt egy területe az életének amiben hatalmas problémákkal küzdött. Ez pedig nem volt más, mint a tanulás. Nem számított hogy milyen keményen próbálkozott, soha nem tudta felfogni tananyagot, és visszaemlékezni arra amit olvasott. Az osztálytársai gyakran kinevették ezért.
Egy nap, miközben a városához közeli erdőben sétált a fiú egy csendes templomba botlott kíváncsian bement és egy szerzetest talált, aki mélyen meditálva ült. A hely nyugalma és a szerzetes kellemes aurája megnyugtatta a fiút.
Összeszedve a bátorságát a fiú, odament a zen mesterhez és azt mondta: mester, nagyon gyenge vagyok a tanulmányaimban, mindig elfelejtem, amit tanultam, és nehezen tudok koncentrálni, tudsz-e segíteni nekem?
A zen mester kinyitotta a szemét, szelíden mosolygott a fiúra és azt mondta: természetesen, de először meg kell értened a tanulás és az elméd lényegét, ezért adok neked néhány értékes tanácsot, amivel koncentrálni tudod az elmédet és javítani tudsz a tanulmányaidon. A fiú lelkesen figyelt.
A Zen mester elkezdett magyarázni: először is tisztítsd meg az elmédet.
A Zen mester adott a fiúnak egy kis edényt, ami tele volt sáros vízzel.
Mit látsz?
Kérdezte a fiútól.
A Fiú megnézte az edényt és azt válaszolta, hogy ez sáros víz.
Most tedd ide az edényt és várjunk.
Mondta a szerzetes.
Egy órával később a szennyeződés leülepedett az aljára és a víz tiszta lett.
Ekkor a Zen mester azt mondta az edényre mutatva: ez az elméd, amikor a játék, a félelem vagy a zavaró gondolatok izgatják, nem tudsz tisztán látni, de amikor lecsendesíted az elmédet, akkor tisztán látsz, ezért mielőtt tanulnál, meditálj néhány percet, koncentrálj a légzésedre, tisztítsd meg az elmédet a zavaró gondolatoktól, és ezután bármit is olvasol, sokkal jobban meg fogod érteni.
Koncentrálj a jelenre.
A mester ezután egy égő gyertyára mutatott, és megkérte a fiút, hogy figyelje a lángot anélkül, hogy gondolatai ide-oda kalandoznának. Kezdetben a fiú gondolatai az osztálytársaira, a kudarcaira és más dolgokra terelődtek, de egy kis gyakorlás után már csak a lángra tudott koncentrálni, majd a zen mester azt mondta: „Látod, a múlt elmúlt, a jövő pedig még nem jött el, ezért amikor a múltat nézed, a jövő még nem jött el.
Ezért amikor tanulsz a jelenben legyél. Ha az elméd a múlt hibáin vagy a jövő gondjain jár, csak hozd vissza és koncentrálj a tanulásra. Ezért amikor tanulsz, add meg az osztatlan figyelmedet és légy a jelen pillanatban.
A harmadik: szívd fel a tudást, ne memorizálj.
Ekkor a zen mester adott a fiúnak egy szivacsot és egy követ, majd vizet öntött mindkettőre.
A szivacs felszívta a vizet, míg a kőről csak lecsorgott.
Ezután a mester azt mondta, hogy számtalan diák próbálja megjegyezni a tényeket, mint a kő, és hagyja, hogy egy idő után lecsorogjanak róla.
Ehelyett legyél olyan, mint a szivacs: szívd magadba a tudást, értsd meg, hogy a tudás a részed legyen, ne pedig csak memorizáld. Értsd meg a fogalmakat, vizualizáld őket, és kösd őket a valós élethez, így soha nem fogod elfelejteni.
Ezután a Zen mester mutatott a fiúnak egy nagy fatömböt és megkérte, hogy hasítsa darabokra.
A fiú keményen próbálkozott, de nem sikerült, ezért a szerzetes megmutatta neki, hogyan kell apránként vésni és végül darabokra törni, majd azt mondta: hogy ha egy nagy feladattal szembesülsz, akkor kisebb feladatokra bontva tanulj, a tananyagot szakaszokra osztva egyszerre csak egy szakaszra koncentrálj, tarts kis szüneteket,
majd lépj a következőre, és így így nem fogsz unatkozni, ezért hosszú órákon át tudsz tanulni.
Legyél kitartó.
A zen mester elültetett két magot külön cserepekbe, az egyiket rendszeresen öntözte, míg a másikat elhanyagolta.
Néhány nap múlva az első mag kicsírázott és gyönyörű növénnyé nőtt, míg a másik ki sem jött a földből.
Ekkor a zen mester azt mondta a fiúnak, hogy akárcsak a növény, az erőfeszítéseid is gyümölcsöt fognak hozni, ha kitartó és következetes vagy, ezért tanulj rendszeresen, még ha csak egy kicsit is minden nap, a következetesség a kulcs, ha kitartasz és tanulsz, még ha csak egy kis időt is töltesz minden nap, akkor egyszer biztosan kiemelkedően jó tanulóvá válsz.
A fiú ezután még néhány napig folyamatosan járt a zen mesterhez, hogy megtanulja és gyakorolja ezeket az elveket.
Amikor visszatért az iskolába, alkalmazta a Zen mester bölcsességeit a tanulmányai során.
Nem ment neki egyik napról a másikra, de idővel jelentős javulást tapasztalt, sokkal figyelmesebb lett, megértette a témákat és sokkal jobban emlékezett arra, amit tanult.
Kis idő után rengeteget javultak a jegyei és ami még fontosabb, élvezni kezdte a tanulást.
Évekkel később amikor a fiú felnőtt, nagyon sikeres ember lett. Gyakran emlékezett a zen mestertől tanult felbecsülhetetlen értékű leckékre és megértette, hogy nem csak arról volt szó, hogy jobban tanuljon, hanem arról is, hogy jobban éljen. Ráeszmélt, hogy az élet lényege nem csak a cél, hanem az út, amit megteszel, és a leckék, amiket megtanulsz az út során…
Ezért barátaim, ha ti is kihívásokkal szembesültök a tanulásban, akkor csak emlékezzetek ennek a fiúnak az útjára, ahogy ő is megváltozott egy küszködő diákból egy briliáns diákká. Ti is bármikor briliánsak lehetnétek az elszántság erejével, a fókuszálással és tiszta elmével.
Bontsd le céljaidat apró lépésekre, miközben a tanulás útján jársz, és emlékeztessen a Zen mester időtlen bölcsessége arra, hogy erőfeszítéseid, legyenek bármilyen kicsik is, sikerré fognak virágozni, úgyhogy bátran menj előre, mert benned rejlik a lehetőség, hogy úgy ragyogj, mint a fényes csillagok az éjszakai égen.
