Erik Berne – a pszichológiai programozás elvének és az emberi játszmák híres megalkotója. Ezek alapja a tranzakció-analízis, amit napjainkban is kutatnak szerte a világban. Berne hite szerint, minden ember öt éves koráig alakítható (programozható), utána már mindenki a személyiségének (a programozása forgatókönyvének) megfelelően fog élni. A mostani cikkünk a népszerű pszichológus azon idézeteiből áll, hogy az agyunk hogyan is programozható.
1. Forgatókönyv – ez egy fokozatosan kialakuló életút, mely már kora gyermekkorban elkezd formálódni, főleg a szülők befolyásának köszönhetően. Ez egy erős pszichológiai impulzus, amely a saját sorsa irányába löki az embert, hihetetlenül rengeteg esetben a személy ellenállásától vagy szabad választásától (akaratától) függetlenül is.
2. A gyermekkor 1. 2 évében főleg az anya programozza a gyermek viselkedését és a gondolatvilágát. Ez adja meg a forgatókönyv alapját és kezdetét, azaz az „elsődleges protokollt” ami meghatározza, hogy mi legyen belőle „kalapács” vagy „üllő”.
3. Mire a gyermek betölti a hat éves kort, az életterve már kialakul. Ezt jól tudták már a középkorban a papok és tanítok, akik azt mondták: „Bízzátok rám a gyermeket hat éves koráig, aztán visszavehetitek”. Egy jó óvodapedagógus előre látja, hogy milyen élet is vár a gyermekre, legyen az boldog vagy boldogtalan, a gyermekből győztes vagy vesztes lesz.
4. A jövőre vonatkozó tervek elsősorban a családi útmutatásokon alapulnak. A legfontosabbak ezek közül felettébb gyorsan felismerhetők, már az 1. beszélgetés alkalmával, amikor a terapeuta megkérdezi: “Mit mondtak neked a szülők az életről, amikor még kicsi voltál? ”
5. Minden egyes parancsból – legyen az bármilyen célzatú is – a gyermek megpróbálja levonni a következtetést. Így programozva be saját élettervét. Ezt nevezzük programozás elméletnek, azaz hogy milyen hatással van a parancs a kialakult jellemre.
A szülők kívánságait a gyermek parancsként éli meg, ami kihatással van az egész életére, hacsak nem következik be valamilyen drámai esemény vagy körülmény. Csak nagy megrázkódtatások – például egy háború vagy az, hogy a szülők nem fogadják el élete szerelmét – képesei arra, hogy felszabadítsák a programozás alól. Megfigyelések azt bizonyítják, hogy az élettapasztalat vagy egy pszichoterápia adhat még ilyen fajta felszabadultságot, de ezek jóval lassúbbak. A szülök halála nem old meg semmit. Épp ellenkezőleg, rengeteg esetben felerősíti a programozási elméletet.
6. Leggyakrabban a gyermekkori döntések határozzák meg egy személy sorsát, nem pedig a felnőttkori tudatos döntései.
Függetlenül attól, hogy mit gondolnak, vagy mit mesélnek az emberek az életükről, és függetlenül attól, hogy milyen benyomást is keltenek, úgy tűnik, hogy mégis van egy erő, amely olyan irányba viszi őket, ami nem egyezik meg az önéletrajzukban vagy a munkakönyvükben szereplő adatokkal. Aki csupán az anyagi javakért küzd, az elveszti azokat, miközben a többiek nagyon meggazdagodnak. Azok, akik rendszeresen csak a szeretetet keresik, csupán utálatot keltenek másokban, még azokban is, akik kedvelik őket.
7. Az emberi élet forgatókönyve előre megjósolható a szülői szabályok alapján, kivéve akkor, ha a gyermek nem fogadja be ezeket az utasításokat.
Természetesen az utasítások elfogadását nem kísérik harsonák és felvonulások, de valamikor a gyerek gyermeki őszinteséggel azt fogja mondani: „Amikor felnövök, olyan leszek, mint az anyukám”, (ami azt jelenti.: „Hogy férjhez megyek és gyermekeket fogok szülni”), vagy „ Amikor felnövök, olyan leszek, mint az apu”, (ami megfelelhet akár annak is: „Háborúban fogok meghalni. ”).
8. A programozás többnyire rossz módon történik. A szülök csupán tiltásokkal tömik a gyermek fejét. És csak nagy néha engednek meg valamit számukra.
A tilalmak megnehezítik a körülményekhez való alkalmazkodást (nem megfelelőek), míg az engedélyek szabad választást biztosítanak. Az engedélyek nem fognak ártani a gyereknek, feltéve, ha azokat nem követeik követelések. A valódi engedély – a „szabad”, mint például egy horgász engedély. Ami nem kényszeríti arra a gyermeket, hogy horgásszon. Ha akar horgászni, akkor horgászni fog akkor, amikor ő akar és akkor, amikor a körülmények is megfelelőek a számára.
9. Az engedély nem azt jelenti, hogy minden megengedhető. A fontos engedélyek a szeretet engedélye, a változás engedélye, a sikeres feladatmegoldás engedélye. Az emberen azonnal látszik, engedélyekkel nevelték, ahogy az is azonnal látszik, ha tiltásokkal nevelték őt. („Megengedték, hogy gondolkodjon”, „Engedték, hogy gyönyörű legyen”, Engedték, hogy örüljön”).
10. Ismételten ki kell hangsúlyozni: gyönyörűnek lenni (ahogy sikeresnek is) nem anatómiai kérdés, hanem szülő engedélyfüggő. Az anatómia természetesen hatással van a csinos arcra, de csupán az apára vagy anyára mosolyogva virágzik ki igazán az arc szépsége.
Ha a szülők a fiúkban egy buta, gyenge és ügyetlen gyermeket látnak, és a lányában egy csúnya és buta lányt, akkor ők ilyenekké is válnak.
ketkes.com
