Egy álom akkor kellemes, ha körülötted mindenki más is alszik.
De abban a pillanatban, ahogy felébredsz és azt látod, hogy mindenki más MÉG álmodik, az már baj.
A spirituális ébredés olyan, mint a mély álomból való felébredés. Szemeket nyitni a nagyobb igazságra. Olyan, mintha egy olyan mátrixból lépnénk ki, ahol a legtöbb ember illúziókba van kötve.
Ha egyszer felébredtünk, nincs út a visszatéréshez. Semmi sem marad ugyanaz.
Hirtelen felszabadultnak érzed magad, mégis sok tekintetben csapdába estél.
Nehéz érzés, amikor azt látjátok, hogy a szeretteitek robotpilótaként élnek. Látni, ahogyan az irányítást, a biztonságot, hatalmat és egyéb felesleges dolgokat hajszolnak, egyáltalán nem jó érzés.
Ilyenkor elkezdhetitek megkérdőjelezni a felébredéseteket… “Miért ébredtem fel, amikor mindenki más boldogan alszik? Miért nem érzem jól magam itt, amikor mindenki mást boldoggá tesznek a világi illúziók?”
De a jó hír az, hogy megéri.
Nem tehetsz róla, hogy átéled a felébredés hatásait, ami néha inkább felesleges küzdelemnek tűnik, a többiek látszólagos gondtalanságával szemben. Ezek nem mindig negatívak, de bizonyos mellékhatások szinte mindenkinél előfordulnak…
1. Zavarodottság
A legtöbb ember összezavarodik, amikor felébred.
Ahogy a kezdeti csend elmúlik, a világ újra fókuszba kerül. Ezután a zavartság állapota veszi át az uralmat. Az elme elkezd beindulni.
Az ezt tapasztaló emberekben általában felmerülnek a következő kérdések: “Mi a fene történt velem? Ez normális és rendben van? Miért én?
Még az ébredésre készülő személy sem áll soha teljesen készen a folyamatra.
És hogy miért? Mert az ébredés előtt álló elme nem tudja felfogni, hogy mi fog történni. Csak elképzelni tudja. És az igazi felébredést senki sem tudja elképzelni.
Aztán elkezdesz spirituális szövegeket és könyveket keresni, hogy többet olvass róla…
Meg akarod erősíteni, hogy rendben van-e az, ami történt, és hogy mit kell tenned utána. Ha zavarodottnak érzed magad, ne ess pánikba.
Légy tudatában annak, hogy milyen megszállottja vagy a dolognak.
Ehelyett, amikor csak tudsz, legyél csendben. Mert a csendnek megvan az ereje, hogy olyan állapotba kapcsoljon, ahol nincs szükséged válaszokra, csak az lehetsz aki vagy.
2. Fokozott fájdalom.
A felébredés egyáltalán nem jelenti az ego teljes feloldódását, csupán az érzékeinket borító fátyol felemelését. De ez nem jelenti azt hogy így is maradsz.
A megszokás miatt gyakran vissza fogsz csúszni a korábbi tudattalan mintákba.
Amikor felismered a visszacsúszásodat, mérhetetlen fájdalmat érzel a korábbi fel nem ébredt állapotodhoz képest.
Egy alvó ember nem tudhatja, hogy mennyire megbántott valakit, és milyen következményekkel jár ez a belső énjére nézve. De amikor felébredsz, nem csak a belső éneddel kapcsolódsz össze mélyebben, hanem a többi létezővel is.
Sokkal jobban átérzed mások fájdalmát. Intenzíven érzed a saját fájdalmadat. Érzed a világ fájdalmát és tehetetlennek érzed magad. Az érzékenység és az empátia a felébredés melléktermékei.
Mit tehetsz ellene?
A fájdalom nemkívánatosnak tűnhet. De a fájdalom megmutatja az érzékenységedet magával az élettel szemben.
A felébredt ember nem tudja blokkolni a fájdalmat. Mert ha ezzel próbálkozik, akkor még intenzívebb lesz. A legjobb megoldás az, ha kifejezést adunk ennek a fájdalomnak. Biztosíts neki egy kifejezési módot.
Például amikor én fájdalmat érzek, könnyezik a szemem szememből. Nem próbálom visszatartani a sírást. Lehet sírni, sikítani, de akár kreatív kiutat adni, például verseket írni, kertészkedni vagy festeni.
3. Egzisztenciális válság.
Az ébredést ajándéknak érezheted, de vannak időszakok, amikor elbizonytalanodsz abban, hogy ki vagy.
A legtöbb spirituális kereső könnyelműen teszi fel a kérdést: “Ki vagyok én?”. Ez inkább csak szórakozás számukra. De egy komoly kereső számára ez egzisztenciális kérdés. Az, amely belülről fojtogat. Azzal, hogy a felébredés során minden korábbi identitás összetörik, a létezés válsága csak elmélyül.
Néha megpróbálhatod a válaszodat a korábbi éned vagy akár az újonnan szerzett szabadságod szemüvegén keresztül is keresni.
De te már nem rezonálsz az előző éneddel, és még nem érted teljesen az új változatodat.
Az ébredés miatt mindkét világban alkalmatlannak érezheted magad.
Mi a teendő?
Bármennyire is próbálkozol, nem tudsz visszatérni korábbi tudattalan énedhez.
Ha lehetséges, fogadj el útmutatást valakitől, aki át tud vezetni ezen az egzisztenciális válságon.
Ha nincs útmutatód, csak bízz az univerzumban. Lassan haladj a dolgokkal. Nem baj, ha nem kapod meg azonnal a válaszokat.
4. Elhidegült kapcsolatok
Az ébredés közelebb visz valódi énedhez. De egyben el is távolít a régi kapcsolataidtól és rutinjaidtól, amelyek már nem rezonálnak veled.
Amikor hosszú idő után a régi barátaimmal találkoztam, gyakran teljesen csendben voltam, reakciók nélkül, amikor elvárták, hogy reagáljak a beszélgetéseikre vagy tetteikre.
Normális, ha ilyet tapasztalsz az ébredés után. Azok az emberek, akik egykor közel álltak hozzád, távolinak tűnnek. Az ébredés hatására úgy érezheted, hogy megszakadt a kapcsolatod a téged addig körülvevő emberekkel. Néha magányosnak is érezheted magad, és vágyhatsz egy spirituális útmutatásra vagy egy mély beszélgetésre.
Mit érdemes csinálni ilyenkor?
Ahelyett, hogy megpróbálnád a régi maszkod viselni, érezd jól magad az egyedi, új énedben.
Az emberek megkérdőjelezhetik a viselkedésedet. De ne feledd, ez nem az emberekről szól. Hanem arról, hogy hiteles maradj önmagadhoz. Könnyű megbántódni vagy elbizonytalanodni attól, amit a tömegek tesznek. Kételkedhetsz az utadban. A kétségek időszakában vagy a legsebezhetőbb, nehéz lehet megvédened és megtartanod az új, törékeny fejlődésedet. Keressétek a spirituális barátaitokat. Oszd meg a szívedet ott, ahol úgy érzed, hogy meghallgatnak.
Ne pedig ott, ahol az emberek magyarázatot próbálnak kicsikarni belőled a szerintük furcsa viselkedésedre.
5. A mindenhatóság tévképzete
Ez az ébredés leggyakoribb mellékhatása. A legtöbb ember tudtán kívül küzd vele.
Azt hiszed, hogy te vagy a kiválasztott, és olyan adottsággal bírsz, amivel mások nem. A felsőbbrendűség érzése szivárog be.
Tudatlanul elkezdheted vezetni az embereket, még akkor is, amikor ők még nem állnak rá készen. Szükségét érzed annak, hogy nyomást gyakorolj rájuk, hogy felébredjenek. Végül is ez az ő javukat szolgálja. Ugye? De elfelejtjük, hogy senkit sem kényszeríthetünk semmire.
Az élet mindenki számára ajándék. Mindenkinek megvan a maga útja és küzdelme. A többieknek nem lehet ugyanaz az útjuk, mint neked. Még ha nagyon szereted is őket, senki útját nem tudod megváltoztatni.
Mit tehetsz?
Az empátia jó dolog, de a kéretlen tanácsadás nem az.
Ahelyett, hogy a tudásoddal dobálózol, jobb, ha együttérző megértéssel foglalkozol velük. A legjobb amit tehetsz, hogy több szeretetet és kevesebb bölcsességet adsz át a beszélgetéseidnél.
A szeretet talán megnyitja a szívük csatornáit. Az empátiád segíthet nekik, hogy befogadóvá váljanak. Tartsd meg magadnak a bölcsességedet. Úgy érezheted, hogy az mások javát szolgálja. De hidd el, senkinek sincs szüksége a segítségedre, hacsak nem kérik.
Az ébredés segít meglátni az élet másik oldalát – a független és szabadsággal teli életet. Mégis bizonyos dolgok kétellyel tölthetnek el, vagy elhomályosíthatják a látásodat.
Horgonyozz le a csendben és légy empatikus másokkal szemben. Ha őszintén törekszel, elérhetsz egy olyan szintet, ahol a cselekedeteiddel inspirálod és tanítod az embereket, nem pedig a szavaiddal.
