Egy nap az oroszlán, akit az erdő királyaként ismertek, elment az égi istenhez, és így szólt…
„Köszönöm, hogy ilyen erős és hatalmas testet adtál nekem, amely lehetővé teszi, hogy uralkodjak az egész erdő felett.”
A mennyei isten elmosolyodott és megkérdezte: „De ugye nem ezért jöttél ma hozzám? Úgy tűnik, valami nyugtalanít téged.”
Az oroszlán halkan felüvöltött, és így szólt: „Mennyei isten, te tényleg megértesz engem! Valóban azért jöttem ma ide, hogy kérjek valamit. Nagyszerű képességeim ellenére minden reggel felriadok a madárcsicsergéstől. Imádkozom hozzád, kérlek, adj nekem egy olyan tudást, amely megakadályozza, hogy felriadjak rájuk.”
A mennyei isten így válaszolt: „Menj, keresd meg az elefántot. Az majd kielégítő választ ad neked.”
Az oroszlán buzgón futott a tópartra, hogy megkeresse az elefántot. Még mielőtt meglátta volna az elefántot, hangos „bumm-bumm” hangot hallott az elefánt taposásából.
Az oroszlán felgyorsított, és az elefánt felé futott, de csak azt látta, hogy az elefánt dühösen toporzékol. Az oroszlán megkérdezte az elefántot: „Miért vagy ilyen dühös?”.
Az elefánt megrázta nagy fülét és felüvöltött: „Van egy idegesítő szúnyog, amelyik folyton a fülembe akar repülni, és az őrületbe kerget!”.
Az oroszlán otthagyta az elefántot, és azt gondolta magában: „Szóval még a hatalmas elefánt is fél egy kis szúnyogtól. Milyen jogon panaszkodom egy naponta egyszer felettem csicsergő madarak miatt? Hiszen a szúnyog állandóan zavarja az elefántot. Hozzá képest én sokkal szerencsésebb vagyok.”
Ahogy az oroszlán elsétált, visszanézett a még mindig toporzékoló elefántra, és azt gondolta: „A mennyei isten azt akarta, hogy lássam az elefánt helyzetét, ezzel emlékeztetve arra, hogy mindenki találkozik bajokkal, és senki sem tud mindenkin segíteni. Így hát magamra kell hagyatkoznom! Mostantól kezdve csak a kakas kukorékolására fogok gondolni, mint egy emlékeztetőre, hogy felébredjek. Ezzel a gondolkodásmóddal a madarak csicsergése valóban hasznos lesz számomra!”
Az élet lehet kemény, de rajtunk múlik, hogyan reagálunk a kihívásokra. Vagy áldozatok vagyunk, és panaszkodunk, hogy minden milyen igazságtalan, vagy proaktívak vagyunk, és megoldást találunk a problémáinkra.
Ne felejtsük el, hogy minden akadály megtaníthat minket valamire, és segíthet a fejlődésben. Ne hagyd, hogy a kudarcok elkeserítsenek, használd őket esélyként arra, hogy még erősebbé és rugalmasabbá válj.
Vegye tehát kezébe az irányítást az élete felett, és kezdje el a dolgok megvalósítását. Ne várd, hogy valaki más oldja meg a problémáidat vagy váltsa valóra az álmaidat. Benned van az erő, hogy megteremtsd azt az életet, amit szeretnél. Csak egy kis bátorság, elszántság és kockázatvállalási hajlandóság kell hozzá. Maradj áldott.
