Még mindig emlékszel a gyermekkorban átélt nehéz pillanatokra? Mély ellenérzéssel viseltetsz a szüleid iránt azért, ahogy neveltek? Esetleg hibáztatod őket életed néhány jelenlegi körülményéért? Lehet, hogy itt az ideje megtanuld hogyan kell megbocsátani nekik…
Nyilvánvalóan nem mindenki születik jó családba, gondoskodó szülők mellé. De azzal is tisztában kell lennünk, hogy a szülői szerep nem mindig egyszerű. Gyakran csak akkor értjük meg ezt, és csak akkor ismerjük fel magunkban azt az erőt, amire szükségünk van, hogy megbocsássuk a szüleink hibáit, amikor már nekünk saját gyerekeink is vannak.
Bocsásd meg nekik, hogy talán nem voltak képesek többre. Gyakran elfelejtjük, hogy jó szülőnek lenni nem könnyű feladat, és senki sem tanította meg őket erre a szerepre.
A megbocsátás képessége az érett gondolkodás jele, amikor elfogadjuk szüleink korlátait. Gyakran láthatjuk meg szüleinket másokban, például kollégáinkban, barátainkban, sőt, akár saját gyerekeinkben is.
Ha gyermekként egyik szülő elutasított minket, és ezen a ponton megrekedtünk érzelmi szinten, könnyen hajlamosak lehetünk úgy érezni, hogy mások is elutasítanak minket.
A megbocsátás az első lépés a boldogság, az önmagunk elfogadása és az érettség felé.
Szabadulj meg a nehezteléstől. Talán szeretnéd, ha könnyedén eltörölhetnéd a gyermekkori problémáid emlékeit, mintha egy szivacs lennél. Bár ez egyszerűnek tűnhet, azonban érdemes megfontolnunk, hogy ne továbbítsuk az ellenérzéseinket a gyerekeinknek. A szüleinkkel való megbékélés bizonyos értelemben ígéretet jelent a gyermekeink számára is: “Egy gyönyörű családban élünk, ahol mindenki megérti, szereti a másikat és megbocsát neki.”
Hogyan csináld?
Tegyél ki egy üres széket magaddal szemben. Képzeld oda valamelyik szülődet, és mondd el „neki” minden fájdalmadat! Utána „cserélj helyet”, vagyis ülj az üres székbe, és a szülőd nevében válaszolj előző felvetéseidre! Nem egyszerű, de felszabadító ez a gyakorlat is. Gyermeki énünkkel is folytathatunk hasonló párbeszédet.
A megbocsátás nem csak másoknak, hanem magunknak is jót tesz, mivel megszabadít a haragtól, frusztrációtól és fájdalomtól.
Amikor a fájdalom túl erős, és nem tudunk megbocsátani, választhatjuk azt az utat, hogy megszakítjuk azt a kapcsolatot, ami traumaforrás lehet. Fontos, hogy elszakadjunk szüleinktől, hogy teljes felnőttként élhessük az életünket.
A megbocsátás egy hosszú és komplex út, melynek során megtaláljuk az erőt és érettséget. Nem mindig egyszerű megbocsátani, különösen ha nagy a trauma, de a megbocsátás végül belső béke és szabadság érzését hozza el, ami minden erőfeszítést megér.
filantropikum
