Egy kutatás tanúsága szerint ez egész pontosan 49 évesen esedékes – persze nem törvényszerűen –, a szakemberek pedig azt mondják, ez a szám erősíteni látszik az úgynevezett életközepi válságról szóló elképzeléseket is. Na, de miért pont 49 és mi is pontosan az az életközepi válság?
Mi az az életközepi válság?
Az életközepi válság fogalma régóta jelen van a köztudatban, de sokáig nem egy valóban létező, széles körben megfigyelhető jelenségként gondoltunk rá. Az említett kutatás azonban erősen azt sugallja, hogy valóban van egy időszak az életünkben, amikor sokan intenzívebben szembesülnek azzal, hogy nem minden alakult úgy, ahogyan korábban elképzelték. Ilyenkor gyakran előkerülnek a meg nem valósult tervek, az elhalasztott álmok, a régi elvárások és a kérdés, hogy vajon jó irányba halad-e az élet. Nem feltétlenül jelent ez látványos összeomlást, sokszor inkább csendesebb, belső krízis formájában jelenik meg.
A számvetés időszaka
Abban, hogy az ember hirtelen elkezd számot vetni. Mit értem el eddig? Jó irányba haladok? Ez az élet tényleg az, amit szerettem volna? Mi maradt ki? Mi az, amire talán már nem lesz időm? Ezek a kérdések nem egyik napról a másikra jelennek meg, de ebben az időszakban sokkal erősebben kezdenek dolgozni bennünk.
A felismerés
A kutatók szerint pedig pontosan ez lehet az egyik oka annak, hogy sokan ekkor érzik magukat a legelégedetlenebbnek. Fiatalabb korban könnyebb fenntartani azt a hitet, hogy még bármi megtörténhet. A jövő nyitott, a lehetőségek tágasak, az álmok pedig rugalmasan alakíthatók. Középkor környékén azonban sokan először szembesülnek igazán azzal, hogy az élet nemcsak lehetőségekből áll, hanem döntésekből is. Egy bizonyos pont után már láthatóvá válik, mely utak valósultak meg, és melyek maradtak örökre elméletiek. Ez a felismerés sokszor nem tragikus, mégis fájdalmas. Nem azért, mert minden rossz, hanem mert világossá válik: nem lehet mindent egyszerre megélni.
Több nyomás
Ebben az életkorban ráadásul több nyomás is összeérhet. Sokan egyszerre felelnek a munkájukért, a családjukért, az anyagi biztonságukért, az idősödő szüleikért és a saját egészségükért is. Közben ott van a belső elvárás, hogy ennyi idősen már „rendben kellene lenniük”, tudniuk kellene, mit akarnak, és stabilan kellene állniuk az életükben. Éppen ez az ellentmondás tudja felerősíteni a mélypont érzését: kívülről talán minden összeálltnak tűnik, belül mégis egyre erősebb lehet a hiányérzet vagy a kiábrándultság.
elle
