Hatalmas a különbség aközött, hogy hol vagyok, és hol akarok lenni. Hogyan tudom áthidalni a szakadékot, és hogyan tudok előrehaladni?
A legtöbben nagy célokat úgy akarunk elérni, hogy fokozzuk az erőfeszítéseinket – törekszünk, hajszoljuk és megvalósítjuk a dolgokat. De mi van, ha az első lépés ahhoz, hogy megkapjuk és ténylegesen előre haladjunk afelé, amit akarunk az, hogy elengedünk valami mást?
Mindannyian erősen ragaszkodunk olyan dolgokhoz, amelyekről azt hisszük, hogy szükségünk van rájuk… mások elismerése, a jövővel kapcsolatos bizonyosság érzése… az ősember korunkban ezek a dolgok biztonságban és életben tartottak minket…
De ma már a sikerünk és a boldogságunk azon múlik, hogy tudjuk-e, mikor van itt az ideje elengedni. Itt tehát az a 10 dolog, amit el kell engedned hogy végre előre léphess, és megkapd, amit akarsz!
1. Jóváhagyás
Mindannyian vágyunk mások jóváhagyására és elfogadására; ez benne van a biológiánkban! Régen az, hogy mások kegyeibe kerültünk, azt jelentette, hogy a helyünk a csoportban biztos volt, és a túlélésünk is valószínűbb volt.
Ez ma már nem így van – mások rosszallása sokkal kevésbé fenyegeti a túlélést -, de még mindig könnyen beleeshetünk abba a csapdába, hogy mások elvárásai alapján hozzuk meg a nagy életre szóló döntéseket.
Ha nagyobb szabadságra és kiteljesedésre vágysz, itt az ideje, hogy elengedd a jóváhagyás iránti igényed, tisztázd a saját valódi értékeidet, és hagyd hogy ezek legyenek az iránytűd a számodra valóban megfelelő döntések meghozatalához!
Kérdés: Kinek a jóváhagyását próbáltam kiérdemelni a saját kiteljesedésem rovására?
Megerősítés: „Úgy döntök, hogy az értékeimmel összhangban lévő döntésekkel teszem magam büszkévé.”
2. Biztonság
A „biztonság az első!” mantra nagyszerű, amikor megtanulunk átkelni az úton vagy biciklizni… de idővel elkezdhetjük alkalmazni ezt az élet minden területén, és még azt a gondolatot is elsajátíthatjuk, hogy a kockázat minimalizálása az egyetlen, ami számít.
Talán volt olyan szülőd, aki arra biztatott, hogy az igazi szenvedélyed helyett a biztonságos, praktikus karrierutat válaszd. Talán fanyalogtak, amikor olyan szakot választottál, amely számukra nem tűnt praktikusnak, vagy amikor úgy döntöttél, hogy otthagyod a biztos 9-től 5-ig tartó munkát, hogy az álmaidat követhesd.
Lehet, hogy még mindig visszatartja magát a kockázatvállalástól, mert a status quo biztonságosabbnak tűnik – de ezek a félelmek és korlátok nem a tieid. Hanem olyanok, amelyeket a szülőktől vagy a körülötted lévő társadalomtól örököltél!
A biztonságba való kapaszkodás megvédhet minket a fájdalomtól, a kellemetlenségektől, a csalódástól vagy a szerelmi problémáktól… de az élet legnagyobb jutalmaihoz ki kell lépnünk a komfortzónánkból! Néha tehát el kell engednünk a biztonságérzetet, hogy végre olyan irányba haladjunk, ami számunkra kiteljesedést jelent.
Kérdés: Mi a legrosszabb, ami történhet, ha megteszem a következő lépést?
Megerősítés: „Elfogadom a változást, és a bátorságot választom a kényelem helyett.”
3. Régi történetek
Ahogy felnövünk, mindannyian történeteket tanulunk arról, hogy kik vagyunk, mire vagyunk képesek, és hogyan működik a világ. Néha ezeket a történeteket másoktól örököljük:
„A pénzkereséshez rengeteg kemény, fárasztó munkára van szükség”. – Apa
„Ha nem a biztonságos utat választom, valami rossz fog történni.” – Anya
„Ha sebezhető vagyok, valaki megpróbál majd kihasználni.” – Nagymama
…és néha ezeket a történeteket az általunk megélt események alapján írjuk:
Elzárásra ítéltek, mert ebédidőben táncoltál >> „Ha kifejezem magam, bajba kerülök”.
Egy családtag kitagadott téged >> „A világ egy könyörtelen hely”.
Több évet töltöttél egy rosszul fizető munkahelyen >> „Az időm nem ér semmit”.
Ezek a hátráltató történetek éveken át alakíthatják az életedet, egyre magasabb és magasabb kerítéseket építve magad köré, hogy elzárjanak olyan területeket, amelyek nem biztonságosak, lehetetlenek vagy nem neked valók… amíg végül egy olyan életben találod magad, amelyet nagyon kicsinek és kielégítetlennek érzel.
Gondolkodj el a történeteken, amelyeket örököltél, vagy saját magad írtál az életed eseményei alapján… és kérdezd meg magadtól, hogy valóban téged szolgálnak-e. Lehet, hogy itt az ideje, hogy elengedd ezeket a történeteket, és újakat írj, amelyek jobban összhangban vannak azzal a jövővel, amit meg akarsz teremteni!
Kérdés: Milyen nem hasznos történeteket hiszek magamról vagy a világról?
Megerősítés: „Az életemben nincsenek korlátok. Az lehetek, megtehetem és megkaphatom, amire vágyom.”
4. Múlt / jövő
Könnyű egész életünket a múltban vagy a jövőben élve tölteni, és soha nem tapasztaljuk meg igazán a jelent – ami, ahogy Eckhart Tolle írta, az egyetlen dolog, ami valaha is igazán létezik.
Ennek az életnek a végén azt kívánod majd, bárcsak több időt töltöttél volna a múlton és a jövőn való gondolkodással? Vagy azt kívánod majd, bárcsak több időt töltöttél volna a jelen pillanat átölelésével?
Amikor az emlékezetünk múlt rekonstrukcióján, vagy a képzeletünk jövőképén rágódunk, a jelen pillanat elszáll, elpazarolva és megélhetetlenül.
Még azok a tevékenységek is, amelyek meggyógyítják a múltunkat, vagy javítják a jövőnket, mindig csak a jelenben történhetnek. Nem mehetünk terápiára a múltban, vagy nem tervezhetjük meg a következő nagy dolog elkezdését a jövőben. Csak most tudod megtenni!
Gyakoroljuk tehát a múlt és a jövő elengedését, és fogadjuk el a jelen pillanatot és annak minden határtalan lehetőségét.
Kérdés: Hová vándorolnak a gondolataim, amikor elfelejtek a jelenben maradni?
Megerősítés: „Itt és most vagyok. Látom a jelen pillanat varázsát”
5. Kontrol
Mindannyian szeretjük az irányítás érzését – tudni, hogy mi irányítunk és mi döntjük el, mi történik ezután!
De ha csak az irányítás számítana, akkor mindannyian a légkondicionált otthonunkban maradnánk, egész életünkben ugyanazokkal a kiszámítható emberekkel társalognánk, és minden nap ugyanazt tennénk – mert magabiztosak lennénk abban, hogy mi irányíthatjuk az eredményt.
Pedig odakint egy egész nagy világ van! És a legjobb kalandok, felfedezések és áttörések olyan helyeken történnek, ahol nem mi irányíthatjuk a végeredményt, az emberek reakcióit vagy azt, hogy merre vezet az út.
Könyvet akarsz kiadni? Nem irányíthatod, hogy mit fog mondani a kiadó; csak annyit tehetsz, hogy benyújtod az ötleteidet, és tovább írsz, mert szereted.
Új ajánlatot akarsz indítani? Nem irányíthatod, hogy az emberek megveszik-e; csak azt az energiát irányíthatod, amit a lehető legjobb ajánlat és bevezetés megalkotásába fektetsz.
Bármihez, amit érdemes megszerezni, hajlandónak kell lenned elfogadni azokat a dolgokat, amelyeket nem tudsz irányítani, és hajlandónak kell lenned arra összpontosítani, amit tudsz.
Kérdés: Mit tudok ebben a helyzetben befolyásolni, és mit nem?
Megerősítés: „Arra összpontosítok, amit irányítani tudok, például az energiára, amit a napomba viszek.”
6. Bizonyosság
Szerettél volna kipróbálni valami újat, de haboztál, mert nem voltál benne biztos, hogy úgy fog működni, ahogy remélted? Talán el akartál hagyni egy munkát, kapcsolatot vagy elkötelezettséget – de az ismeretlentől való félelem miatt tovább maradtál, mint szeretted volna.
Mindannyian szeretjük, ha biztosak vagyunk a jövőt illetően – ugyanolyan biztonságos, biztos érzést ad, mintha miénk lenne az irányítás. Könnyű döntéseket hozni, ha tudjuk, mi lesz a végeredmény.
De ha eddig azért haboztál egy nagy lépést megtenni, mert nem voltál biztos benne, hogy úgy fog alakulni, ahogy szeretnéd, itt az ideje, hogy elengedd a bizonyosság iránti igényedet, és elfogadd, hogy egyszerűen nem fogod tudni a végeredményt, amíg az meg nem érkezik. És addig nem fog megérkezni, amíg meg nem jelensz és nem cselekszel!
Kérdés: Mi az az egyetlen információ, amire szükségem van ahhoz, hogy biztos legyek a döntésemben? Meg tudom szerezni? Ha nem, mit kell emlékeztetnem magam, hogy mégis továbblépjek?
Megerősítés: „Elfogadom a bizonytalanságot, és a következő lépésemre összpontosítok.”
7. Produktivitás
A legtöbben azt az elképzelést sulykoljuk magunkba, hogy az értékünk annak függvénye, hogy mennyit érünk el. Megtanuljuk, hogy nem haladunk előre az életben, ha nem teszünk, nem törekszünk és nem valósítunk meg dolgokat.
De ha motiválatlannak, inspirálatlannak és iránytalannak érzed magad, az jó jel arra, hogy a fizikai és mentális egészséged rovására a produktivitásra koncentráltál.
Ha valaha is bíztál már meg egy terapeutában, partneredben vagy barátodban egy nehéz, akkor tudod, hogy néha a legnagyobb hatást az váltja ki, ha egyszerűen csak jelen vagy.
Ha valaha is megálltál már egy kiránduláson, hogy elnézd a kilátást, és egyszerűen csak magadba szívd az egészet, akkor tudod, hogy a legmélyebb és legátalakítóbb pillanatok nagyon kevés törekvéssel járnak.
Ezt nehéz lehet elengedni, ha sok éven át a produktivitást mindennél fontosabbnak tartottad. Szinte lehetetlennek tűnhet, ha elkötelezed magad amellett, hogy időt töltesz azzal, hogy nem csinálsz semmit, és egyszerűen csak létezel.
De akárcsak az immunrendszered, a tested és a lelked is elvégzi helyetted a munkát, ha elegendő pihenés, tér és idő áll rendelkezésükre! Tehát kezdd el elengedni a produktivitás szükségességét, add meg magadnak a szükséges pihenést, és az inspirációd újra fellobban, mielőtt észrevennéd.
Kérdés: Melyik szükségletemet hanyagoltam el annak érdekében, hogy „produktív” legyek?
Megerősítés: „A jelenlétem értékes. Fényt hozok a világba már azzal is, hogy csak létezem.”
8. „Készenlét” érzése
Ezt tudnod kell: Készen állsz mindenre, már jóval azelőtt, hogy úgy éreznéd, készen állsz!
Mikor volt utoljára, hogy szerettél volna cselekedni, de folyton halogattad valamilyen homályos időpontra a jövőben, amikor végre úgy érzed, készen állsz?
Igen, fontos, hogy bejelentkezzünk a szívünkkel és az intuíciónkkal, és lelassítsunk, amikor szükségünk van rá… de a FÉLELEM képes belopózni ebbe a beszélgetésbe, és ráerőltetni a saját programját: biztonságban tartani téged!
Szóval mi az a dolog, amit meg akarsz tenni, de még nem érzed magad 100%-ig készen állsz rá? Hat hónappal ezelőtt gondoltad volna, hogy mostanra készen érzed magad? Valószínű, hogy addig nem fogod magad készebbnek érezni, amíg nem kezdesz el cselekedni.
Ezért engedd el azt a szükségletet, hogy az egész előtted álló útra késznek kell érezned magad, és inkább emlékeztesd magad arra, hogy már az első lépésre is készen állsz. Utána készen állsz majd a következőre. És így tovább!
Kérdés: Mikor tettem már lépéseket, mielőtt 100%-ban késznek éreztem volna magam rájuk, és hogyan sikerült?
Megerősítés: „Készen állok a következő lépésre.”
9. Tökéletesség
El sem tudom mondani, mennyi tartalom lapul a merevlemezemen azokból az időkből, amikor először indítottam el a vállalkozásomat. Rengeteg blogbejegyzés, poszt vázlat és e-mail, amelyek soha nem láttak napvilágot – csak azért, mert úgy döntöttem, hogy nem elég „tökéletesek” ahhoz, hogy bárki is lássa őket!
Az igazság az, hogy a tökéletesség egy mítosz. Mindig lesz valaki, aki ránéz a „tökéletes” alkotásodra, és hibát talál – és mindig lesz valaki, aki ránéz a selejtkupacodra, és pontosan azt találja, amit keresett.
Még a tökéletlen alkotásaid is hatalmas változást jelenthetnek ma valakinek. Még az a poszt is, amit írtál és elvetettél, ma megváltoztathatja a játékot valaki számára.
A kész mindig jobb, mint a tökéletes, ezért engedd el a tökéletességet, és kötelezd el magad, hogy valami JÓt teszel a világba!
Kérdés: Milyen előnyei vannak annak, ha a terved világba engeded, még akkor is, ha tökéletlen?
Megerősítés: „Nem kell tökéletesnek lennie valaminek ahhoz, hogy jó és működőképes legyen.”
10. Ítélkezés
Az ítélkezés a tökéletes megküzdési mechanizmus – nulla erőfeszítést igényel, abban a pillanatban jól esik, és nincsenek azonnali következményei. De az ítélkezéssel kapcsolatban van egy érdekesség: minél többet ítélkezünk, annál magányosabbnak érezzük magunkat, és annál jobban félünk attól, hogy megítélnek.
Az ítélkezés így néz ki külső szemmel:
Ők tévednek. Nekem van igazam.
Rossz vagyok ebben. Ők jobbak nálam.
Nem kellett volna ezt tenniük.
Én keményebben dolgozom, de ők többet keresnek.
Az ítélkezés nem csak arról szól, hogy másokat lenézünk – minden olyan gondolat beletartozik, ami eltávolít minket másoktól, és különállóvá tesz minket – jobbnak vagy rosszabbnak érezzük magunkat, mint valaki más.
Az ítélkezés olyan impulzus, amit soha nem tudunk kiiktatni… Nekem minden nap vannak ítélkező gondolataim. De ha megtanuljuk együttérzően megfigyelni ezeket az ítéleteket, anélkül, hogy elhinnénk őket vagy azonosulnánk velük, akkor emlékeztethetjük magunkat arra, hogy mindannyian kapcsolatban állunk egymással, ugyanannak az egésznek a részei vagyunk és nincs szükség arra, hogy bárkit is összehasonlítsunk vagy megbélyegezzünk, beleértve magunkat is.
Kérdés: Mit árulnak el rólam a közelmúltbeli ítéleteim, ami helyreigazításra és együttérzésre szorul?
Megerősítés: „Úgy szeretek másokat, hogy elfogadom őket. Azzal szeretem magam, hogy elfogadom magam.”
Hogyan engedjünk el?
Ha elengeded azt, ami már nem szolgál téged, felszabadulsz, hogy többet kapj és tapasztalj abból, amire vágysz. És mindez abban a pillanatban kezdődik, amikor hajlandó vagy kitűzni magad elé ezt az új szándékot!
Például… „Eddig azért ragaszkodtam a bizonyosság iránti igényemhez, mert ettől éreztem magam biztonságban. Most azonban rájöttem, hogy amit igazán akarok, az a beteljesülés és az álmaim megvalósítása, mert ez az én életem, és megérdemlem, hogy a saját feltételeim szerint éljem.”
Neked kell eldöntened, mikor van itt az ideje elengedni – elfogadni, hogy eddig hogyan szolgált téged, és új szándékot tűzni ki helyette.
