Egyszer egy törődő férfi bebábozódott pillangót talált a kertjében. Odaült, és órákon át figyelte a bogarat, amint a gubó végén lévő kis lyukon keresztül próbálta átpréselni a testét.
Végül a pillangó nem haladt tovább. Úgy tűnt, mintha feladta volna a küzdelmet. Ezért a férfi megsajnálta, és elhatározta hogy segít a pillangón. Fogott egy ollót, és levágta a gubó megmaradt részét. A pillangó ezután könnyedén előbújt, ám a teste feldagadt, a szárnyai pedig kicsik és összezsugorodtak voltak.
A férfi továbbra is figyelte a pillangót, mert arra számított, hogy a szárnyai megnagyobbodnak és boldogan elrepül. Azonban hiába várt. Ez nem történt meg.
A pillangó élete hátralévő részében használhatatlan szárnyakkal mászkált. Soha nem volt képes repülni.
Amit az ember a maga kedvességében és sietségében nem értett meg, az az volt, hogy a korlátozó gubó és a küzdelem, amit a pillangónak meg kellett vívnia, hogy átjusson az apró nyíláson, a természet ajándéka volt. Hogy a pillangó folyadékot szívhasson a szárnyaiba és készen álljon a repülésre, amint kiszabadul a gubóból.
Néha éppen a küzdelmekre van szükségünk az életünkben. Ha a természet hagyná, hogy akadályok nélkül menjünk egész végig az életünkön, az megnyomorítana minket. Nem lennénk olyan erősek, mint amilyenek lehetnénk. És soha nem tudnánk repülni…
Miért pont én? Miért velem történik mindez? Gyakran ez jut eszébe azoknak akiket kihívás elé állított az élet. Irigykedve figyelnek másokat akiknek könnyebb. Azonban ezek a nehézségek adnak nekünk igazi erőt ahhoz hogy ledöntsük a korlátainkat. Aki nem szembesül nagy problémákkal az élete során, amit csak egyedül tud megoldani, az soha nem lehet igazán szabad. Ezt illusztrálja ez a megható tanmese.
facts