“Minél jobban megszereted önmagad, annál kevesebb szeretetre lesz szükséged (az ego szemszögéből). Minél őszintébben megszeretjük önmagunkat, annál inkább nem várjuk el másoktól, hogy kedveljenek és szeressenek minket…
Ezért, ha nincs rá szükséged, avagy nem teszed magad függővé tőle, nem fogsz konfliktusos kapcsolatokat építeni vagy fenntartani!
Csak a fény és bölcsesség emberei fognak belépni az életedbe, és ha olykor nem, akkor azok gyorsan TÁVOZNI is fognak.
Ha nincs szükséged szeretetre, mindig úgy fejezed ki magad, ahogyan szeretnéd, és MINDIG a szívedre hallgatsz, mivel NEM FÉLSZ az elutasítástól, az ítélkezéstől, a magánytól, a hiánytól vagy az elhagyatottságtól.
Amint a szíved telve lesz saját “MAGoddal”, úgy fogod érezni, hogy az egész világ kisebb.
Úgy fogod érezni, hogy a világ BENNED van, és nem te benne!
Mindent a maga mértékében fogsz élvezni.
Ugyan el fogsz menni moziba, vacsorázni, sportolni és más tevékenységeket végezni, de semmi, semmi sem fog nagyobb örömet okozni, mint amikor lehunyod a szemed és érzed a szívedben a szeretetet!
Azt a szeretetet, amit a sebeid gyógyításával és elfogadásával töltött évek után érdemeltél ki; a hallgatás évei után; azután, hogy évekig azt tetted, amiért zavartalanul jöttél erre a világra: fejlődtél!”
“Feltételezhetően, azért definiálják még mindig túl sokan az önszeretetet, az “öntörődést” önzésként, s néha talán arroganciaként, mert a legelső megnyilvánuló jele annak, ha valaki végre igazán megszereti önmagát: – SZABADDÁ VÁLIK gondolataiban, szavaiban, tetteiben!
Aki szereti önmagát, soha többé NEM teszi magát FÜGGŐVÉ másoktól, ami azt foglalja magában, hogy:
– Többé nem visel álarcot mások tetszésének elnyeréséért.
– Többé nem füllent/nem szépíti direkt a mondanivalóját, mert többé nem függ attól, vajon mit gondol majd róla a másik.
– Többé nem hallgatja tovább egy perc erejéig sem a lehúzó, gyűlölködő, lélekmentes, egótól fűtött beszédeket s továbbáll.
– Többé nem ragaszkodik görcsösen a számára kedves emberekhez, mert nem fél már az egyedülléttől sem.
– Többé nem szégyenkezik az érzései és érzelmei miatt – romantikus vonzalmát épp úgy fel meri vállalni a másik előtt, mint az erős unszimpátiát.
– Többé nem lekonyult szájjal, komor arccal sétál végig az utcákon, mint a többi ember, hanem könnyed boldogsággal, ok nélküli mosollyal az arcán, mert a szívében lakozó szeretete mindig azt sugallja neki: „Na, ÍGY ÉRDEMES ÉLNI!“
Aki szereti önmagát: tudja, hogy ezek az önszeretet jelei.
Aki nem szereti önmagát: vakon állítja, hogy ezek az önzőség jelei.”
Források:
Tlaloc Fénix Ayahuasca
Namaste ॐ
