Egyszer egy lusta ember megpróbált almát lopni, de a gazda meglátta és kiabálni kezdett. A lusta ember megijedt és beszaladt az erdőbe. Egy idő után meglátott egy öreg farkast.
Az ember csodálkozott, hogy a farkas hogyan élhette túl ilyen öregen, mert még vadászni sem volt képes. Hirtelen meglátott egy oroszlánt is, aki egy darab hússal a szájában sétált a farkas felé. A lusta ember felmászott egy fára, hogy biztonságban legyen, de a farkas, aki túl öreg volt ahhoz, hogy elmeneküljön, ott maradt.
Az oroszlán otthagyta a húsdarabot a farkasnak, hogy megegye. A lusta ember boldognak érezte magát Isten játékát látva. Megértette hogy Istennek mindig van egy terve, amivel gondoskodik a teremtményeiről. Ezután úgy gondolta, hogy Istennek biztosan van valami különleges terve vele is, ezért elindult, hogy találjon egy helyet, ahol leülhet, és várta, hogy valaki megetesse.
Két napig várakozott ott korgó gyomorral. Végül nem bírta elviselni az éhséget és elindult. Útközben találkozott egy pappal. Megkérdezte tőle, hogy Isten miért bánik vele másképp, mint a farkassal.
A bölcs pap így válaszolt: “Igaz, hogy Istennek mindenkivel van terve. Te nyilvánvalóan része vagy a tervének. De fiam, ő nem akarta, hogy olyan legyél, mint a farkas. Azt akarta, hogy olyan légy, mint az oroszlán.”
