Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kis faluban, a Hullámzó Hegyek között egy fiatalember, akit Hősnek hívtak. Hőst az egész falu a nyughatatlan elméjéről ismerte. Mindig gondolkodott, elemzett és aggódott a múlton és a jövőn. Az elméje tele volt gondolatokkal, és soha nem talált nyugalmat.
Egy nap hős hallott egy híres zen mesterről, aki egy távoli hegy tetején élt. Azt mondták, hogy a mester birtokában van a belső béke és nyugalom megtalálásának titkának. Hős elhatározta, hogy útnak indul, hogy megkeresse a zen mestert.
Napokig tartó fáradságos utazás után Hős végül felért a hegy tetejére. Ott találta a zen mestert, aki csendben, lehunyt szemmel, mélyen meditálva ült. Hős odalépett a mesterhez, és tiszteletteljesen meghajolt.
Mester – mondta Hős -, az útmutatásodat keresve jöttem. Elmém nyugtalan, és belső békére vágyom. Megtanítanád, hogyan ürítsem ki az elmémet?
A zen mester kinyitotta a szemét, és derűs mosollyal nézett hősre. Rendben van, megtanítalak – felelte.
A mester egy gyönyörű kerttel díszített kis udvarra vezette Hőst. Az udvar közepén egy nagy kőmedence állt, amely csordultig tele volt vízzel. Hős nézte, ahogy a mester felkapott egy merőkanalat, belemártotta a medencébe, és merített belőle. Aztán a vizet egy kisebb üres tálba öntötte.
Most pedig, Hős – mondta a mester -, a te feladatod az, hogy kiürítsd a medencét.
Az összes vizet át kell öntened a Medencéből a kisebb tálba anélkül, hogy egyetlen cseppet is kiöntenél.
Hős ránézett az előtte álló feladatra, és értetlenül állt. Hogyan tudná kiüríteni az egész medencét egy ilyen kis tálba? Ennek ellenére elfogadta a kihívást, és elkezdte kimerni a vizet a medencéből.
Hős órákon át szorgalmasan kanalazott és öntött. De bármennyire is igyekezett, a medence továbbra is tele volt vízzel. Frusztráció kúszott a szívébe, és elméje még nyugtalanabbá vált.
A zen mester együttérző tekintettel figyelte Hős küzdelmét. Odament hozzá, és gyengéden Hero vállára tette a kezét.
Hős, kedves tanítványom – mondta a mester halkan -, olyan keményen próbálod kiüríteni a Medencét, de elfelejtetted az első és legfontosabb lépést. Ahhoz, hogy kiürítsd a Medencét, először az elmédet kell kiürítened.
Hős a mesterre nézett, a szemei zavarodottsággal teltek meg. Mester, hogyan ürítsem ki az elmémet?
A mester barátságosan mosolygott. Engedd el az aggodalmaidat, a félelmeidet és a kötődéseidet – mondta. Csak a feladatra koncentrálj. Légy teljesen jelen ebben a pillanatban, és a többi majd jön.
Hős mély levegőt vett, és elengedte a frusztrációját. Abbahagyta, hogy olyan erővel próbálja kiüríteni a medencét, és helyette minden egyes kanál vízre koncentrált, megfigyelve a hangját és az érzetét.
Fokozatosan áramlási állapotba került, elméje kitisztult, mozdulatai pedig könnyeddé váltak. Ahogy Hős kiürítette az elméjét, valami csodálatos dolog történt. Úgy tűnt, hogy a medence reagál az újonnan megtalált nyugalomra.
Minden egyes merítéssel a víz könnyedén folyt a kisebb tálba, és a medence fokozatosan kiürült. Végül Hős az utolsó csepp vizet is beleöntötte a kis tálba. Csodálkozva és hálásan nézett a zen mesterre.
Látod, Hős – mondta a mester -, amikor kiüríted az elmédet, megengeded, hogy az univerzum átáramoljon rajtad. Eggyé válsz a feladattal, és minden a helyére kerül.
Hős rájött, hogy az igazi béke és a tisztánlátás mindvégig benne lakozott. Attól a naptól kezdve a zen mester bölcsességét a szívében hordozta.
facts
